Leki17

Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata

HITRock 40.

3 min read

Történelem saját nézetből

Az 1979-ben alakult HIT együttes egy olyan korszakban kezdte pályafutását, mikor mindenki annyira őszinte és kőkemény volt, hogy a carrarai márvány hozzájuk képest lágy, selymes margarinnak tűnt. A kezdeti évek próbálkozásaira rányomta súlyos bélyegét az a tény, hogy a hazai kultúrpolitika felismerve a magyar piac korlátait, igyekezett az esetleges zeni túltermelést kordában tartani, ami még mai szemmel is érthető lenne, viszont míg a nyugati bandák esetében a piac volt a szabályzó tényező, nálunk a lehetőségek a hanglemez gyári urak (akkoriban elvtársak) kegyétől függtek. A zenekar a nyolcvanas évek végére elegánsan fel is adta a folyamatos próbálkozást, ami arra utal, hogy nem kerültek a szerencsés kiválasztottak közé. Történt mindez annak ellenére, hogy 1984-ben kiadtak egy elég sikeres albumot, amii széles körben sikeres lett, nem csupán a rock rajongók között. Ez azonban kevésnek bizonyult a boldoguláshoz.

A rendszerváltás után újraalakult bandának sem igazán kedveztek a feltételek, mivel a rendszerrel együtt a zenei ízlés is megváltozott, hála annak a giccsözönnek, ami elárasztotta a zenei piacot. A tagok azonban az újrakezdők lelkesedésével építkeztek újra immár többedszerre. Közeledve a banda alapításának negyvenedik évfordulójához, minden jel szerint beérett a kitartó munka gyümölcse egy album formájában.

Ne az én világomban élsz

Mivel nem vagyok fanatikus rock rajongó, nálam egy lemez sorsát az dönti el, hogy vagy újraindítom a lejátszást, vagy megy a feledésbe.

Jelen esetben az első változat történt.

Olyan zenét hallgattam, ami az utolsó három évtizedben talán ha két-három esetben született. Szálkásan kemény, mégis kimunkált, kellemes harmóniák, és minden a helyén van.

Ennyivel el is lehetne intézni, de egy kicsit azért részletezem.

Az első komoly erőssége az albumnak, hogy a nosztalgiának és önsajnálatnak a nyomait sem lehet felfedezni benne. Ehelyett vibrálóan változatos, egy vagy két dal kivételével teljesen új anyag csendült fel.

Intro

A nyitó dal Hamond orgona uralta hangzása különleges hangulatot adott az induláshoz. Még el tudtam volna merülni benne.

Nincs helye a rossznak

Feszes hard rock, hangzásában kissé a nyolcvanas évek végi Bon Jovi, Europe hangzását idézi. A dallam alapján minden esélye megvan, hogy slágeré váljon, feltéve, ha a média fura urai kegyeikbe fogadják.

Mi lesz?

Ismét egy darab nyolcvanas évek. Szintén slágergyanús szerzemény.

Halott madár

Ez az a dal, amelyik bármelyik világsztár lemezén elférne.

Hitted-e rég?

Egyfajta számvetés, dinamikus rock tempóban.

Csillag

Igazi hard rock, metal hangzással nyakon öntve.

Ázsia

Könnyed meditatív pihenő a hangkavalkád feloldására.

A mi nemzedékünk

Tempós ballada. Talán itt hallatszik ki legjobban a rock nemzedékének számvetése önmagával és a világgal.

Nem az én világomban élsz

Csattanós lezárása az albumnak. Az a fajta dal, ami összehozza a közönséget, a zenészeket és mindenkit, aki részese az élménynek.

Összegzésként még annyit mondhatok, hogy igazi ütős album került ki érett muzsikusok kezéből, a kezdő fiatalok lelkesedésével átitatva. Valahol arra a jófajta borra emlékeztet, mely az idők folyamán csak nemesebbé válik, s friss zamatát megőrizve melenget testet, lelket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Copyright © Leki17 2003-2019 All rights reserved. | Newsphere by AF themes.