Leki17

Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata

1939. augusztus 31.

4 min read

1939 egyik augusztus estéjén egy csoport geológus érkezett a lengyel határhoz közel eső Gleiwitz városának szállodájába. Hallgatag, maguknak való társaságnak tűntek. Egyetlen furcsaság tűnhetett csak fel náluk. Pár napi ott tartózkodásuk alatt ki sem mozdultak a hotelből. Hogy mivel töltötték azt a pár napot, nem tartozott az egyszerű földi halandókra. Nem is! Ha valaki véletlenül benyit a szobájukban biztosan nem éli túl a látványt. No nem azért, mert halálra rémül, sokkal inkább egy kés került volna az óvatlan látogató bordái közé. A derék geológusok ugyanis ahhoz a közel 200 SS katonához tartoztak, akiket már tavasszal elkezdtek kiképezni, hogy lengyelnek álcázva támadásokat hajtsanak végre határ menti német létesítmények ellen.

A III. Birodalom akkor már közel másfél éve tágítgatta az úgynevezett életterét. Így nevezték elegánsan a hódítást. A nyugatnak addigra már elege lett Hitler politikájából és a sokadik figyelmeztetést intézte a vezérhez. Lengyelországba már nem sétálhatott be úgy mint az előző években Ausztriába vagy Csehszlovákiába. Egy fegyveres támadáshoz nyomós okra volt szükség, hogy elkerüljék az esetleges angol-francia támadást, amit 1939 tavaszán még nem lett volna képes a Wermacht visszaverni. Legalábbis akkor még.

Az előkészületeket Heinrich Heydrich, az SD vezetője felügyelte. Tőle egyébként a felsőbb náci körök tagjai is tartottak, mivel szinte mindenkiről voltak terhelőnek is nekinthető adatai. Rossz nyelvek szerint 1942-ben az ellene elkövetett merénylet után nem volt véletlen, hogy viszonylag későn került kórházba.

Az akció vezetője Helmuth Naujocks SS Oberturmführer volt. Igazi XX. századi kalandor, akit a szervezett bűnözés talán napjainkban is szívesen alkalmazna. Gleiwitzen kívül még számtalan helyen vett részt kalandos akciókban, melyet hol siker koronázott, vagy a félsiker ítélt feledésre.

A csapat együtt volt. Már csak néhány hulla kellett a hitelesebb látvány kedvéért. Ezért Buchenwaldban vételeztek néhány foglyot, s miután beöltöztették őket lengyel egyenruhába, végeztek velük. A teljesség kedvéért még elrabolták az ismert lengyel aktivistát Franciszek Honiokot, akit beinjekciózva vittek a helyszínre és lelőtték.

Augusztus 31-én este egy hang telefonon közölte Naujocksszal, hogy a „Nagymama meghalt.”. Ez volt a kódolt parancs a támadásra, melyre az éjszaka folyamán sor is került.

A teljesen lengyelnek kinéző és lengyelül viselkedő katonák ezek után megrohanták a helyi rádióadót és dulakodás kezdődött az ottani személyzettel. Pontosan nem tudni, hány támadó kapott komolyabb pofonokat, de mint azt később Naujocks 1958-ban egy újságírónak elmesélte, nem volt egyszerű az adó védőit legyűrni.

Az adót elfoglalták, a hullákat a helyükre tették, de az igazi problémák csak ezután kezdődtek. Mivel a Gleiwitzben található adó nem stúdió volt, komoly problémát jelentett egy mikrofont szerezni, amit végül megoldottak, de mint az később kiderült, az adó hatósugara csak a környékre terjedt, így ezt nem hallhatták országosan. A berlini propaganda gépezetnek kellett az erősítő szerepét eljátszani. Ennek a szokásosan alapos precizitással eleget is tett. Másnap egy csoport külföldi újságírót is elvittek az „agresszió” helyszínére. Előre gondosan elkészített propaganda anyaggal látták el őket, s nem nagyon engedtek kérdezni. Volt ugyan, akinek feltűnt olyan apróság, hogy pár halott lőtt sebe nem vérzett, de a szokásos alaposságú kitérő válasz elhallgatta a kétkedőket.

Mindez lehetne egy háborús vígjáték forgatókönyve is, de nem az. Ugyanis, ami ez után következett, az a Világ számára 60 millió áldozatot jelentett.

Dessewffy

Copyright © Leki17 2003-2019 All rights reserved. | Newsphere by AF themes.