Leki17

Budapest Főváros XVII. kerületének Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata

Blitzkrieg

3 min read

Az utóbbi másfél év erősen arról szólt, hogy az általam szeretett és követett zenekarok hosszabb kihagyás után összeszedték magukat és a mostoha piaci körülmények ellenére új albummal álltak elő. Sajnos nem egyszer kínosan tapasztaltam, hogy a meghatározó világsztárok csak önmaguk árnyékát tudták produkálni. Mindegyik után annyit tudtam csak mondani, hogy jó, de nem ezzel lesznek a szememben halhatatlanok. Talán az a tűz hiányzott belőlük, ami az amúgy profi produktumot igazán ütőssé teszi.

Éppen ezért vettem kicsit félve a Hungarica új lemezét, melyet három év kihagyás után készítettek el. Valahol, a lelkem mélyén reméltem, hogy ők nem tompultak el, hiszen a koncertjeiken igencsak ütősnek bizonyultak.

Az érdeklődésem fokozta, hogy az előzetes hírek szerint visszatértek a klasszikus analóg felvételi technikához. Ez az utóbbi huszonöt esztendőben erősen hiányzott a rockzenéből. A fals hangok digitális eltüntetése már kezdett kissé kínossá válni, és a jó öreg szalagos magnók alapzaja (Amit az ember igazából nem hall, csak a hiányát.) hiánycikk volt a piacon. Talán nem véletlen, hogy a Stray Cats jubileumi albumát hasonló technikával készítette.

Nem kellett csalódnom. Feszes rockzene, ami nem csupán hangtapéta egy billiárd játszmához, hanem az érző és gondolkodó hallgatót is megérinti. A szövegekből hiányzik az a fajta nemzetieskedő acsarkodás és mélabús kurucos önsajnálat, ami sajnos nem egy zenekart jellemez a műfajban. Mint hagyományokat tisztelő és ápoló zenekar, a saját hagyományaihoz is hű maradt. Az új album szervesen beleillik abba a sorba, ami munkásságukat az évek folyamán jellemezte.

A jól bevált recepten, miszerint egy robusztus, óramű pontosságú basszus -dob alapra kesernyésen fémes, tömör gitárszólam épül nem változtattak, de nem is volt érdemes, hiszem jelen esetben is telitalálatra sikerült. Nem a tagok egyéni virtuózkodása, hanem az összkép a zenekar erőssége. Ennek ellenére kihallatszik az egyes tagok egyénisége. Kiss Dániel dobosoktól szokatlan nyugalommal hozza a ritmust, amit tovább erősítenek Preidl Barnabás szikla szilárdságú basszus menetei, melyekből kihallatszik érzékeny személyisége. Mentes Norbert sallangoktól mentes játékét közel három évtizede ismerheti a hazai rock közönsége. Most is hozza a megszokott formát. A koronát a műre Fábián Zoltán hiteles előadása teszi fel.

Külön színt visz a hangzásba a tradicionális hangszerek megszólalása. Ez az utóbbi időben nemzetközileg is bevált gyakorlat a zenekarok körében.

Összegzésképp, bátran merem ajánlani a lemezt mindenkinek. Rajongóktól kezdve az egyszerű rockzene iránt érdeklődőkig. Az album vinyl kiadása pedig a kézműves munka iránt rajongó ínyencek számára lehet igazi csemege.

Dessewffy

Előrendelés:

Copyright © Leki17 2003-2019 All rights reserved. | Newsphere by AF themes.