Szótárnak nevezzük az olyan írásművet, amelynek a témája az egyes szavakhoz kapcsolódó ismeretek, elsősorban a szavak jelentése, és amely szavak sorrendje (pl. egy könyvalakú szótárban) a szavak jelentéseinek kapcsolata alapján, vagy a betűírást használó nyelvek esetében a szavak betűrendjében van kialakítva. A nagyon régi szótárak jellemzően egynyelvűek voltak és tematikus sorrendben készültek. Ilyenformában rokonai a lexikonnak és az enciklopédiának, azonban a különbség lényeges, mivel az utóbbiakban az egyes címszavak nem a szavak jelentését, hanem a megnevezett tételhez kapcsolódó, tényeknek tekintett ismereteket tartalmazzák.

A szótári jelentés rendszerint egy rövid meghatározás az adott szó értelméről, azaz annak megfogalmazása, hogy milyen más szavak válthatják ki az eredeti kifejezést. Ez a megoldás egynyelvű szótárak esetében jól mutatja, hogy a nyelv rekurzió terméke, azaz egy szókincs áll rendelkezésünkre, és ennek elemeit váltogatva használjuk fel a szókincs minden eleme jelentésének meghatározására. A szótárak szóanyaga rendszerint szűkebb, mint egy nyelv szókincse, és a használat célja, igényei szerint alakul.

Az enciklopédiák vagy lexikonok ezzel szemben az emberi tudás írásos, a fogalmakat valamilyen rend szerint tárgyaló gyűjteményei. A „lexikon” és az „enciklopédia” is nemzetközi szavak, mindkettő görög-latin közvetítéssel került a világ nyelveibe. A kettő mára azonos fogalmat takar, a jelentésük és a műfaj története alapján azonban tehetünk finom különbséget: a lexikon végső soron a görög lexisz „szó” jelentésű szóból eredeztethető, jelentése voltaképpen: „szavak gyűjteménye, szójegyzék, szótár”, az enciklopédia viszont a görög enkükliosz paideia (εγκύκλιος παιδεία: „általános, mindenre kiterjedő oktatás”) kifejezésből ered, abból olvadt össze egyetlen szóvá.

Az enciklopédiák tehát ennek megfelelően a tudomány (vagy egy tudományterület) egészét kívánják felölelni (régebben gyakran hierarchikus rendben, az összetartozó témákat egymás mellett tárgyalva, lásd tezaurusz), míg a lexikonok nemritkán csak kisebb tartomány tárgyalását tűzik ki célul, a fogalmakat pedig betűrendben közlik, ahogyan elődeik, a szójegyzékek. Mióta legújabban az enciklopédiák is többnyire betűrendben adják a fogalmakat, a különbség szinte teljesen elhalványult, a két megnevezést szinonimaként használják, legfeljebb az etimológiával megtámogatott jelentéskülönbség alapján válogatnak egy-egy mű célja szerint, az enciklopédia elnevezést az átfogóbb, általánosabb célú munkákra, a lexikon megjelölést főként a specializáltabb gyűjteményekre tartva fenn, de messze nem teljes következetességgel.

A tezaurusz olyan szótár vagy szójegyzék, amelyben az egyes szavak, mint fogalmak az egymáshoz viszonyított és jelzett értékeik (alá-, fölérendeltség stb.) szerint vannak felsorolva. Az alaphelyzetben természetesen csak egynyelvű, könyv alapú tezauruszok főleg szaknyelvek igényei alapján készülnek.

A Lengyel-Magyar Enciklopédia szerkesztése 2006-ban indult a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére, az Országos Lengyel Önkormányzat, a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára valamint az Országos Lengyel Nyelvoktató Iskola közreműködésével, szakértők bevonásával, a Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzat támogatásával. Az enciklopédia alapját számos lengyel-magyar szótár, lengyel illetve magyar nyelvi szótár és egyéb tudományos irodalom képezi.

A Lengyel-Magyar Enciklopédia valamennyi tudományág ismereteinek rendszeres tárgyalását tűzte ki célul. Az enciklopédia elsősorban ismeretterjesztő feladatokra vállalkozik. Az enciklopédia szerkesztése folyamatosan történik, a szócikkek mennyisége folyamatosan bővül.

A Lengyel-Magyar Enciklopédia több ezer év természettudományos, történeti, politikai ismereteit öleli fel. Mind a lengyel, mind pedig a lengyel nyelvi magyarázat együttesen elősegíti az egyes szócikkek szakszerű megismerését és magyarázatát.

Jelen mű tehát egyrészt szótár, másrészt enciklopédia, mindkét irodalmi mű sajátosságait egyesíti. Az, hogy egy szótárban a szavak milyen csoportosításban vagy sorrendben követik egymást, az egyrészt az adott nyelvtől, másrészt a szótár adathordozójától függ. Amióta számítógépet használunk, nem szükségszerű, hogy egy elektronikus médiumon megvalósított szótár „lapja” ugyanúgy nézzen ki, mint egy könyv alakú szótáré, ahogy a keresés sem korlátozódik a lapozásra. A számítógép azt is lehetővé teszi, hogy a szavaknak ne csak az írott képe, hanem hangalakja is rögzíthető – és ezért hallható – legyen, számos más, a szavak jelentéséhez és használatához kapcsolódó egyéb ismerettel együtt.

Reméljük, ezen alkotás mind a lengyelek, mind pedig a magyarok körében gyorsan népszerűvé válik.

Budapest, 2012. január 1.