LENGYELORSZÁG MAGYARUL












Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat honlapja

1173 Budapest, Pesti út 165.

Postacím: 1656 Budapest, Pf. 110.

Telefon: 253-3300, Fax: 256-0661; elnök: 06+30-9737492

E-mail: lko@leki17.hu

Szerkeszti:

A Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselőtestülete

A honlapon megjelenő anyagok részben a jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítéséből adódó (nyilvános szerződések), részben a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat működésével kapcsolatos tájékoztató anyagok, harmadrészt rákosligeti Magyar-Lengyel Baráti Kör életével kapcsolatos információk összessége. Az első két esetben az adatok hitelességéért a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat képviselőtestülete a felelős, a tájékoztató jellegű információkért felelőséget nem vállalunk.

A honlap hivatalos részeinek felelősei:

Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat - elnök

rákosligeti Magyar-Lengyel Baráti Kör - a kör vezetője

Nyilvános Szerződések és megálla-podások - elnök

A honlap tartalmi részével kapcsolatos információikat, észrevételeiket az alábbi e-mail címre várjuk:

honlap@leki17.hu

A honlap üzemeltetéséért felelős:

ArtHour Net Kft.



Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat


Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat 1173 Budapest, Pesti út 165.

Október 10.: Márványember a Vigyázó Sándor Művelődési Házban

A Vigyázó Sándor Művelődési Házban kerül megrendezésre Andrzej Wajda-filmklub újabb állomása. 2016. december 5-én, az URÁNIA Filmszínházban indították útjára a 90 éves korában, Varsóban elhunyt Andrzej Wajda, a lengyel és az európai film legendás rendezője filmjeinek sorozatát bemutató programot.

A filmtörténet ma már elismeri, hogy a lengyel filmiskola, amelyben Wajda első remekműveit alkotta, a nyugati áramlatokkal azonos jelentőségű, autonóm szerepet játszott a filmművészeti modernizmus kialakulásában. A Hamu és gyémánt egyszerre remeke a kelet-európai költői realizmusnak és a modern lengyel filmnek. Tele olyan attraktívan sűrítő képsorokkal, portrékkal, amelyek hatásosságában ma is megbízhatunk, és megadják a fogódzót a rendező művészetéhez. Ehhez nem kell pontosan ismerni a történelmet, a társadalmi kontextusokat, a kulturális gyökereket. A lengyel sors (Csatorna, Lotna, Tájkép csata után) sok filmjének központi témája. A lengyel irodalom legnagyobbjainak műveiből is készített igen jelentős filmalkotásokat. Világszerte sikert aratott az 50-es és a 70- es éveket elemző filmjeivel (Márványember, Vasember) is. Színházi rendezései szintén világhírűek. Wajda nem megérteni akarta a történelmet és benne az egyén helyét. Ellenkezőleg: értelmetlen, tragikus sodrását ragadta meg döbbenetes erővel. A mester azonban töprengő művész volt, életműve épp ezért olyan sokszínű, amiért Oscar-díjat kapott.

  • Szeptember 26.: Hamu és gyémánt (1958)

  • Október 10.: Márványember (1977)

  • Október 24.: Vasember (1981)

  • November 07.: Korczak (1990)

  • November 21.: Pan Tadeusz (1999)

  • December 05.: A bosszú (2002)

Vetítések: kéthetente, keddi napokon 18 órakor lesznek. A filmek előtt bevezetőt mond: Horváth Tibor, a Hírhozó szerkesztőségvezetője. A filmeket DVD-ről vetítik. A sorozat a Lengyel Intézet közreműködésével jött létre.

A márványember egy 1976-ban készült, és 1977-ben bemutatott lengyel filmdráma. Az Andrzej Wajda rendezte alkotás középpontjában egy egykor ünnepelt, majd félreállított sztahanovista, Mateusz Birkut áll, akiről 20 év múlva, a hivatalnokok gáncsoskodása ellenére egy filmrendezőnő dokumentumfilmet szeretne forgatni. Wajda alkotását az 1978-as cannes-i filmfesztiválon FIPRESCI-díjjal jutalmazták.

A filmhíradók és visszaemlékezések segítségével megjelenített 1950-es évek a háború utáni újjáépítésről, az erőltetett iparosításról és a szocialista államapparátus berendezkedéséről szólt a Lengyel Népköztársaságban. Országszerte nagyméretű építkezések kezdődtek, amelyeken szovjet mintára munkaversenyeket szervezett a propaganda. Egy ilyen Nowa Huta-i építkezésen dolgozott Mateusz Birkut sztahanovista is, akit Piotr Ożański (1925-1988) munkásról mintáztak. A helyszín megválasztása nem véletlenszerű, a háborút épségben túlélő polgári hagyományokkal rendelkező Krakkót a kommunista hatalom át akarta formálni. Ennek érdekében fogtak hozzá Nowa Huta építésének. A városrészt a szebb jövőben bízó falusi tömegek árasztják el, akiknek egyik kiemelkedő képviselője Mateusz Birkut, aki sztahanovista kőművesként a hatalom kedvencévé vált. Kegyvesztettsége és börtönévei után Birkutot az 1956-os poznańi munkáslázadások után rehabilitálják

*

Agnieszka, a varsói filmfőiskola fiatal rendezőnője diplomamunkájához az 1950-es évek munkás hőseiről szeretne filmet forgatni. Kutatásai során egyuik múzeumban rálel a kor márványszobraira. Ezek közül egy, amely Mateusz Birkut kőművest ábrázolja, különösen megragadja. Ezt követően a televízió archívumában folytatja kutatását, több filmhíradó-részletet is megnéz, amelyeken a sztahanovista munkaversenyeken, Nowa Huta építésénél Birkut alakja is feltűnik. Megtudja, hogy Jerzy Burski rendező két Birkutot is megjelenítő felvételt készített az 1950-es években. A varsói repülőtéren találkozik az éppen egy nemzetközi filmfesztiválról hazaérkező Burskival, aki elmeséli az akkori forgatások menetét. Kiderül, hogy Birkut mítoszát ő építette fel, a Nowa Huta-i falrakó rekord is rendezői utasításra lett megrendezve. Az akkor fiatal rendező és Jodła, a párttitkár választották ki és készítették fel Birkutot és kőművesbrigádját, hogy egyetlen műszak alatt 28 000 téglát rakjanak le. A rekordkísérlet sikerrel végződött, a brigád 30 000 téglát épít be, és Birkut a munka hőse lesz. A sztahanovista karrierjének csúcsára ér, és barátjával Wincenty Witekkel járja az országot, hogy az új munkamódszereket népszerűsítse. Ezt az időszakot Agnieszka a Birkuték megfigyelésére kirendelt titkosügynök, Michalak visszaemlékezéseiből ismeri meg.

Az egyik ilyen bemutató alkalmával valakik merényletet követnek el ellene, kezébe egy felforrósított téglát adnak. Mindkét keze megég, emiatt nem dolgozhat tovább kőművesként. Birkut barátját, Witeket megvádolják a merénylet elkövetésével és letartóztatják. Birkut megpróbál közbenjárni, hogy barátját szabadon engedjék, mivel meg van győződve ártatlanságáról. A meggyőződéses kommunista igyekezete közben mindinkább elveszíti a rendszerbe vetett hitét. Később tanúként beidézik a Witek elleni perben, ahol őszintén nyilatkozik a rendszerről. Ezért Birkut négy évi börtönt kap. Szabadulása után rehabilitálják, de barátnője, Hanka elhagyja őt. Hanka pincérnőként dolgozik egy zakopanei kávézóban, ahol Agnieszka felkeresi őt. Megtudja, hogy Birkutnak és Hankának született egy közös gyermeke. Amikor a rendezőnő az addig elkészült anyagot Varsóban bemutatja, a film abbahagyására kényszerítik. Nem kap több anyagot és a kamerát is elveszik tőle, mire ő lemondóan édesapjához vonul vissza. Apja azonban meggyőzi, hogy legalább neki mesélje el a történet végét. Agnieszka ezért Gdańskba utazik, hogy megkeresse Birkut fiát, Maciej Tomczykot, aki a kikötő hajógyárában dolgozik. Tőle tudja meg, hogy Birkut már meghalt. A film nem mutatja, de a forgatókönyv szerint az utolsó jelenetek egyike sejteti, hogy Birkut az 1970. decemberében kitört tüntetések idején halhatott meg. A cselekmény végén Maciejjel közösen visszamennek Varsóba a televízióhoz.

A film forgatókönyvét ¦cibor-Rylski 1962-ben írta, azonban a hatalom nem engedélyezte a megfilmesítést. Agnieszka alakját Agnieszka Osiecka újságírónő ihlette, akivel még filmszakos egyetemi hallgató korában találkozott Wajda és ¦cibor. A forgatókönyvet csak a 70-es években hagyta jóvá az illetékes hatóság.

A cselekmény több, egymásba beágyazott szinten zajlik. A lengyel filmhíradó eredeti felvételei mellé Andrzej Wajda és Edward Kłosiński operatőr hasonló stílusú, fekete-fehér jeleneteket forgattak le a főszereplővel. Az Agnieszka jelenét megjelenítő részek színesek, akárcsak az 50-es évekre való visszaemlékezések is, mely jeleneteket az interjúalanyok elbeszélései kísérik. Mivel a Nowa Huta-i panelházak a 70-es évekre már beszürkültek, Allan Starski látványtervező új építőtelepeket keresett a forgatáshoz, illetve a stáb és a lakók egyes épületeket lemostak, hogy azok újnak tűnjenek.

Wajda az 1976-os forgatást befejezve se zárta le a történetet, amit az utolsó képsorok is sugallnak: Agnieszka és Maciej Tomczyk egymás kezét szorítva közelednek a kamerához, és így szimbolikusan a jövőbe lépnek.[5] A márványember folytatása A vasember, ami a két fiatal és a kibontakozó Szolidaritás történetről szól.[5]

A filmet 1977. február 25-én mutatták be Lengyelországban. Az alkotás azonban nem kapott engedélyt a külföldi bemutatásra. Ennek ellenére Wajda franciaországikiadója egy be nem jelentett bemutatót szervezett az 1978-as cannes-i filmfesztivál idejére. Mivel a vetítés nem volt hivatalos, ezért a film nem vehetett részt az Arany Pálmáért folyó versenyben, és így csak az Un Certain Regard szekcióban mutatták be. A filmet a zsűri FIPRESCI-díjjal tüntette ki.

A film folytatása az 1981-ben bemutatott A vasember, amelyet szintén Wajda rendezett ugyancsak Radziwiłowicz és Janda főszereplésével.

Szereplő: Színész Magyar hangja
Mateusz Birkut (Maciej Tomczyk) Jerzy Radziwiłowicz Dunai Tamás
Agnieszka Krystyna Janda Bordán Irén
Jerzy Burski Tadeusz Łomnicki Zenthe Ferenc
Wincenty Witek Michał Tarkowski Cserhalmi György
Michalak Piotr Cie¶lak Timár Béla
Jodła, a párttitkár Wiesław Wójcik Benedek Miklós
Hanka Tomczyk Krystyna Zachwatowicz Földessy Margit
Múzeumi dolgozó Irena Laskowska Temessy Hédi
Fiatal Burski Jacek Łomnicki Fazekas István
Vágó Magda Teresa Wójcik Földi Teri
Szerkesztő a TV-ben Bogusław Sobczuk Szombathy Gyula
Operatőr Leonard Zaj±czkowski Ungváry László
Hangmérnök Jacek Domański Hegedűs D. Géza
Agnieska apja Zdzisław Kozień Bodor Tibor

Forrás: Wikipedia

POLAKIA MAGAZIN


 Megosztás


Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat