LENGYELORSZÁG MAGYARUL





















Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat


2002-2012.
Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat 1173 Budapest, Pesti út 165.

Hevesvezekény – újabb lengyel emlékhely?

Hevesvezekény a Hanyi-ér vízgyűjtő területén létesült, középkori eredetű – Heves várostól délkeletre mintegy 7 km-re fekvő település. A Heves megye Hevesi kistérségében fekszik. A településen átvezető Heves – Tarnaszentmiklós közötti közúton, illetve az egykori Mátra-kőrösvidéki HÉV vonalaként 1887. július 31-én megnyitott 74 km hosszú Kál – Heves – Kisköre – Kunhegyes – Kisújszállás egyvágányú vasútvonalon közelíthető meg. 2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

 

Hevesvezekény névetimológiája: A Heves előtag Heves város tőszomszédságára, egyben a megyei hovatartozásra utal. A Vezekény utótag talán török eredetű, amely a török bezakan (jelentése kis dísz, díszecske) szóból származik.

A falu régmúlt történelme dolgos hétköznapokat tükröz. A Mátra tövében fekvő táj nehéz létfeltételekkel rendelkezett. A középkori település nyom nélkül eltűnt, a Hanyi-ér többszöri árvízzel sújtotta az itt lakókat. Az emberek mégis itt maradtak, a település tovább éli csendes életét, immár csökkenő lakossággal.

A település szépen gondozott temetőjében sétálva a sírköveken két lengyel eredetű családnévre figyelhetünk fel: a ZBISKO és a BUSKO családnév tömegesen van jelen a feliratokon.

Az 1993-ban – Hevesvezekény Polgármesteri Hivatalának támogatásával – készült brossurát fellapozva ismerkedjünk meg a település történetével.

 

Hevesvezekény a középkorban

Hevesvezekény története régi időkre nyúlik vissza. A település a Tisza jobb partján, kötött illetve homokos agyagtalajon fekszik. Határában bronzkori telepet, római kori pénzeket és szarmata telepet találtak. A középkor elején eredetileg besenyők lakták. Első okleveles említése 1234-ből való, ekkor Wesequen (Yesequen) névalakban említik Pély határjárásával kapcsolatban. A falu címere erre az időpontra utal. – Újabb kutatások szerint 1210-es évek egyházi forrásokban már szerepelt. – A tatárjárás elején a falu népe a Hanyi-ér nádasaiban keresett menedéket. A török hódoltság előtt a mai falutól Ny-ra (Nagytelek) állt a középkori község. Nagytelek a Hevesről érkező műút jobb oldalán terül el, a század harmincas éveiben még állt az a halom, amely romokat, és egy régi temető csontemlékeit rejtette magában. A település középkori temploma a Nagydombon (Halom), a temető pedig a Kistelekdűlőben volt.

1279. Királyi birtokként IV. László Miklós zólyomi ispánnak adományozza a kunok elleni vitéz magatartásáért.
1344. Kömlővel szomszédos lakott település. (okleveles említés)
1546 - tól kisnemesek lakták az 1 portás helységet.
1546 - ban a Losonczyak bírták a mindössze egy portát kitevő birtokot.
1550 - ben 6 házában 12 nős férfi lakott itt, ezek főleg juhtenyésztésből éltek, a török földesúrnak is adóztak.
1555. 6 házból álló falu.
1564. Portáinak száma 10.
1567 -ben a hatvani bég török lovasai kegyetlenül elpusztították és lakhatatlan pusztává tették Vezekényt, Pélyt, Hanyit és Heves mezővárosát. Ekkor semmisült meg a település középkori temploma is, ezután az istentiszteletet Vratarics Mihály házának az ebédlőjében tartották. Itt állt haranglábon az elpusztult templom harangja, mely jelenleg is megvan.
1576 - ban ismét lakott faluként szerepel a dézsmajegyzékben.
1587. Hüsszem bin Timur hűbérbirtokos volt a török földesura 4733 akcse évi jövedelemmel.
1589 - 1590. Újratelepülés és az egri várba püspöki tizedet fizet.
1592. Mohamed bin Dsefer 4733 akcse jövedelemmel rendelkezik (Velics: II. p. 686.). A hevesi haniéba tartozott. A XVII. század első felében lakott hely volt, a Csanády és Gombos családok bírták.
1635. 3/4 portás település.
1647. 1/2-ed portás település.
1659 - ben Gombos Anna birtokrészét zálogba adja Ágoston Mihálynak.
1675. 1/4 portás település.
1686. 1/4-1/2 portás település: lakott jobbágyrész.
1685 és 1710 között újból elnéptelenedett. A török kiűzését követően Körber Fülöp egri prefektus özvegye mellett Dőry András és Nyáry-család bírta.
1693. Körber Fülöp egri prefektus özvegyéé.
1697. Dőry András és neje bír itt birtokrészt.
1698-ban Nyáry Mihály eladta birtok-részét Körber (Kerber) Fülöp özvegyének, Furtiny Dorottya Johanna asszonynak, és 1699-ben már az ő birtokaként említik. 1698-ban Dőry András is elzálogosította e kuriális pusztának 2/3-ad részét Almássy Jánosnak, de 1699-ben nádori adományt szerzett erre is Körber Fülöp özvegye, akit a káptalan be is iktat a puszta birtokába. A jelenlegi település magja a Falu.

 

Hevesvezekény története a XVIII. században

1702-ben a település Körber Fülöp leánya, Körber Mária Borbála kezével, mint annak jegyajándéka Szalgháry József tulajdona lett. Körber Fülöp másik veje Hász Károly volt. 1715-ben csupán 2 jobbágy lakosa van a településnek, 1715 és 1720 között Hász Károly és Szalgháry József előbb cselédeket hoztak vezekényi majorságukba, majd a Hász Károly kilenc cselédje 1725 körül önálló jobbágygazdaságot kezdett kialakítani, így lassan benépesült a major és átalakult jobbágyközösséggé. 1725-ben Szalgháry József és Hász Károly birtoka a 10 zsellér és 10 család által lakott majorság. 1730-1740 között újabb családok jelentkeztek. 1725-1740 között birtokosok lettek Hász Terézia első férje, Nagy Miklós, majd (ennek halála után) második férje, Csókási János, valamint Hász Anna Mária révén Vratarics Farkas. A XVIII. században a földbirtokok 2/3 része a Szalgháry, 1/3 része pedig a Csókási család kezébe került. 1730-40 között Szalgháry Péter hozzákezd az egyszerű barokk stílusú kétszintes, francia típusú manzárdtetős kastély építéséhez.

A kastély ma szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, kéttraktusos, vízvetős, csonkakontyolt manzárdtetős kastély. Utcai oldalán félköríves timpanonnal lezárt rizalit, udvari oldalán háromszög alakú timpanonnal lezárt, kisebb kiülésű rizalit található. Részben csehsüveg boltozatos helyiségek vannak benne, nyílászárók többsége 20. század első feléből származik. Feltehetően Szalgháry János építtette (építész: Quadri Kristóf ?) Udvari oldalán eltérő homlokzati tagolású keskenyebb traktussal bővítve, 20. század elejéből való.

1733-ban azonban még temploma sincs a falunak, Pély – későbbi az 1780-as évektől Tarnaszentmiklós fíliája. 1750-ben a Szalgháry-féle fél falurészen volt 6 jobbágy, a Csókási- és Vratarics-féle negyedrészen 3-3 jobbágy. Tíz jobbágyház üres, elhagyott. Szűk a faluhatár, mindhárom birtokos csak 100 juhot tud tartani. Szántóföld hiánya miatt a jobbágyok egy része áttelepedett a nagyhatárú Kiskörére, az így kiürült 10 házban a földesurak cselédei laktak, földjeiket a földesurak engedélye nélkül a többi gazdák nem sorolhatták ki maguknak a földosztás során. 1770-ben, az úrbérrendezés előtt azt vallották a gazdák, hogy: "ezen helység soha még bizonyos házhelyekre nem volt felosztva, A földek közöttük elosztattak. - Itten sem egyik, sem másik uraság, részére levő jobbágyok emlékezetünktől fogvást sem pénzbeli adót, sem naturálékat nem adtunk, hanem dézsmáláskor minden különös gazda adott egy pár csirkét, ezen kívül semmit. Király-dézsmát nem adunk" (csak a földesúrnak heteddézsmát természetben). "Szőlőhegyünk, erdőnk nincsen, hanem csak. búzaszalmával és tarlóval szoktunk házainkat fűteni, (épület) fát pedig pénzünkért a Mátráról hordunk." Az l77l. évi úrbérrendezés során 3/4 jobbágytelket alakítottak ki, éspedig Szalgháry János birtokrészén 2 db másfél telket, egy egész és egy negyedtelket, Csókási Ferenc földesurasága alatt pedig 1 db fél telket. Egy egész telek 35 kishold szántóból és 7 kaszás rétből állt. Az 5 jobbágy 1771 és 1779 között összesen 173 kisholdon gazdálkodott. Zsellér ekkor még nem volt.

1771-től kezdődően Szalgháry János két fia, József és Antal, Szalgháry Mária férje erdőkövesdi Rottenstein János, a Hász családba beházasult Vratarics és Csókási rokonság 20 évig tartó birtokarányosítási osztálypert folytatott, mely 1794-ben fejeződött be és a telkesjobbágyok kisbecsülését eredményezte. Erről Ulicski Mihály és Nagy János vezekényi jobbágyok 1791-ben a vármegye alispánja elé terjesztettek panaszt.

Az urak osztálypere 1794-ben fejeződött be, s a telkesjobbágyok kibecsültetését eredményezte. Erről szól Ulicski Mihály és Nagy János vezekényi jobbágyoknak 1791-ben, a vármegye alispánja elé terjesztett alábbi panaszirata: „ Az Urbárium behozatala alkalmával (1771). Vezekény községben Szalgháry János úr birtokrészén úrbéri földeket vállaltunk fel, de a földesuraság most földünket elvette, házunkat megbecsültette és erőszakos kézzel magának lefoglalta, melyet mi véres verejtékkel, számos időktül fogva építettünk.. Azt kívánja, hogy házunkból mindjárt kitakarodjunk, istállóinkban ne teleltessük barmainkat, mely képtelen erős dolog az adózó embernek. A hitetlenekhez sem illő az ilyen törvénytelen változás. Az urbárium bevezetésekor kellett volna elbocsájtania bennünket, mint más uraságok cselekedték. Akkor népesülvén be Kömlő és más puszták, mi is elvonultunk volna oda. Most már hova folyamodjunk?” A földesurak azzal indokolták tettüket, hogy az osztozkodás során szükség volt a jobbágyok házaira. 1800-ban Amonyi József földmérő végrehajtotta az egész határ kimérését, mely a 7 jobbágy eltávolítása folytán most már teljes egészében majorsági birtokká vált, ismét kizárólag zsellérek lakták.

Az 1786-ban is még. csak 454 főt számláló település a XIX. században Szalgháry Mária férje révén Rottenstein János, illetve a Vratarics, Makay, Brezovay - Szalgháryakkal rokon - családok birtoka (Vratarics Lajos; meghalt: 1800,. dec.). Az úrbéri telkek felszámolásával a földesurakon kívül 1800 után csak birtoktalan zsellérek lakhattak a faluban.

Puszta-Vezekény fiókegyház története

Vezekényen a XVIII. században nagy építkezések folytak. 1770-ben Szalgháry János Quadri Kristóf gyöngyösi kőművessel felépítteti kastélyát, és hozzákezd a templom építtetéséhez. Az előbb Heveshez tartozó Puszta-Vezekény 1780-ban lett Tarnaszentmiklós fiókegyházává. Egyháza építését ekkor tehát Szalgháry János kezdette meg. Halála után özvegye, Kozma Mária (meghalt: 1793) folytatta az építkezést, de csak fia, Szalgháry József fejezteti be 1796-ban. Az elkészült új templom harangja az 1567-ben elpusztult régi templomból származott. 1796-ban áldotta meg Pál András kanonok a boldogságos Szűz neve tiszteletére a nyilvános istentiszteletnek átadott templomot melynek kegyura a Szalgháry család lett.

A Mária nevet viselő templomban 1810-ben istentiszteletet még nem tartanak. Az építkezés után nemsokára, 1813-ban már repedezések mutatkoztak a falakon, összedőlés-veszélyes. 1825-ben pedig az istentiszteletet a szabad ég alatt, temetőben tartják meg. Az említett Szalgháry József halála után fia, Ignác bírta még az összvagyonnal együtt a patronátust. Erre halála után a Szalgháry birtok több kézbe került s az érsekek lemondtak igényükről a patronátus iránt olyképpen, hogy a főörökös részére vagyoni kedvezményeket tettek, név szerint a gazdasági épületekből illető részről lemondtak javára abból a célból, hogy egyedül viselje a kegyuraságot. Így maradt meg a patronátus Szalgháry Ernő kezében. Az egyház felszerelése a fent megjelölt időből való. Oltára Feleicinus és Jucudus vértanúk ereklyéit őrzi. A templom. alá épült a patrónus család sírboltja, külső bejárattal. Ebből az időből való az egyház 3 harangja is. Eleinte szabadon, haranglábon voltak elhelyezve, később harangtorony épült.

Földbirtokosai

1800-ban Amonyi József földmérő végrehajtotta az egész határ kimérését, mely a jobbágy eltávolítása folytán most már teljes egészében majorsági birtokká vált. 1800-1866 között pusztának, majornak tekintették. A XIX. század első felében birtoktestekkel bíró családok: Szalgháry, Makay, Földváry, Kállay, Rottenstein, Brezovay, Vratarics, Brezoviczai, Horváth, Mezey, Szabó, Csiky, Mlinko, Góth és Zbiskó. Közülük a Szalgháry, a Makay, a Mlinkó és a Zbiskó családok érdemelnek különös figyelmet.

SZALGHÁRY (szalgháry): a Nemeslevelet 1687. december 5-én szalghári Szalgháry Péter és családja nyerte, melyet 1689-ben. Komárom megye hirdetett ki. 1733-ban Szalgháry Péter Pest megyétől bizonyságlevelet szerzett és Vezekényen lett birtokos. A birtokrész a századfordulón Szalgháry Ernő tulajdona.

MAKAY-család: hevesi ágát 1581-ben pásztói lakos alapította. Hevesvezekényen Makay Lajos épített nyárilakot 1882-ben.

MLINKÓ-család: a heves megyei Szihalomról származik, főleg Egerben, Mezőtárkányban és Besenyőtelken telepedett meg. Nemesi oklevelet Lipót királytól 1698. szeptember 5-én nyerték.

ZBISKÓ (Kolacsini)-család a Trencsén vármegyei Kiskolacsinból származó birtokos család. Más ágból származó Mihály fia Imre vezekényi lakos 1795-ben Bács megyétől mutatott fel igazolást.

Hevesvezekény a XIX. században

Az 1828. évi országos összeírás már arról tudósít, hogy Vezekény "pusztát" zsellérek lakják, akik "földesuraik által önkényesen traktáltatnak." 1814-ben felmérték az egész határt. 1802-ben áldotta meg Farkas Péter hevesi alesperes. 1815-ben új temető lett használatra kijelölve és Szabó István földbirtokos kőkeresztet állíttatott fel benne. Az új temetőt Pálffy János hevesi plébános áldotta meg. Mihályi János plébános alatt a temetőt kiterjesztették, melyet 1865. június 5-én Mihályi plébános megáldott.

1840-ben már a klasszicista stílusban, amely később a Vratarics család kezébe került. 1844-ben a törvényszék meghozta az ítéletet a földesurak közötti tagosítás végrehajtása iránt. 1849-ben a középbirtokosok négy társulatot alakítottak ki, egy-egy társulatnak a határ negyedrésze jutott volna, de a tagosítást ekkor még nem tudták befejezni, mert a legelő felosztását a zsellérek jogi helyzetének. tisztázatlansága akadályozta. 1850-ben a vezekényi zsellérek Heves megye főispánjához, intézett panaszukban elmondják, hogy az urak már tagosítatják a határt, munkálkodik a mérnök, de őket a legelőről örökre kizárja, pedig "tulajdon házukban lakók vannak 49-en," "kérik a törvény szerint megjáró legelő kiadását, vagy a földesúri tagosítás beszüntetését. A földesurak azonban azt bizonyítják ekkor, hogy az 1794 és 1800 között végrehajtott arányosítás óta Vezekény "pusztán" semmiféle úrbériség nincs, a mostani zsellérek egytől-egyig majorsági földön építették fel házaikat. A hevesi járásbíróság, a megyei törvényszék, majd 1859-ben végső fokon a budai úrbéri főtörvényszék úgy döntött, hogy a vezekényi zsellérek nem úrbériek, hanem majorságiak, részükre legelő nem jár, de házaikban bent maradhatnak, eddigi munkaszolgálatukat megválthatják, Így a tagosítás a vezekényi zselléreket nem érintette. Az 1785 kishold szántóföldet és 1666 hold legelőt 18 nemes család között osztották fel, birtokarányuknak megfelelően, 1860 után az új parasztgazdaságok ennek a 18 nemesnek földjéből vásárolgatták össze birtokállományukat.

 

A Falu köré kiépülnek a Piha és Gelej elnevezésű falurészek. Hevesvezekény 1887. július 31-én, a Mátra-Körösvidéki HÉV Kál-Kápolna - Heves - Kisköre - Kunhegyes - Kisújszállás közötti 74 kilométeres egyvágányú vonalával kapcsolódott be a vasúti közlekedésbe. A falu férfilakosságának többsége is a MÁV-nál helyezkedett el. A Hóstya és az Újtelep (1920) újabb településűek. A falu határában Jelentős kertek voltak a Mlinkó és a Szalgháry családok birtokában.

Gazdasági viszonyok a XX. század első felében

1936-ban a lakóházak – 12 kivétellel – vályogból vagy földből voltak, melyek nagy károsodást szenvedtek az 1940. és 1941. évi árvíz idején. A lakosság nagy része római katolikus magyar volt. A községi templom a tarnaszentmiklósi anyaegyház fiókegyháza (fíliája) volt. A település önkormányzattal nem rendelkezett. A rossz megélhetési körülmények miatt az 1920-30-as években közel 140-en vándoroltak el a településről. A század első felében működött itt Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, Polgári Olvasókör, valamint 6 kisipari üzem. A településről Hevesre jártak piacra. A második világháború előtt a település közoktatási intézményei közé egy nyári menedékház és egy állami elemi- és gazdasági továbbképző iskola tartozott.

 

A községben tanított az 1910-es években Rendler Antal és Dobai kántortanító, az 1920-as években Fricsovszki László tanító. Az 1930-as éveken Lazur Lászlóné tanítónő, majd az 1940-es években Dékány Ferenc, Dékány Ferencné, Szinay Mária és Virányiné tanítónő, Pájer tanító, Kékkői Lóránt kántor.

Külterületi tanyák a század első felében: Czinertanya, Weisz-tanya, Mlinkó-tanya; Gáspárdy-tanya, Gulyás Lőrinc tanya, Gulyás-tanya, Lipovniczky-tanya, Lipovniczky külső tanya, Lipovniczky belső tanya, Makay-tanya, Mihály-tanya, Nagy Ignác-tanya, Szalgháry-tanya, Törőcsik-tanya, Vratarics-tanya.

Földbirtokosok: 1907-től földbirtokos Szalgháry Tibor (Hevesvezekényen született 1888-ban) 258 holddal. Fia, Tamás, unokája szintén Tamás, melynek felesége Mlinkó Éva lett. Szalgháry Tibor középiskoláit Iglón és Lőcsén végezte. A Szalgháry-család kastélya körül szép gesztenyefákkal díszített park terült el. Századunk elején kezdték beépíte-. ni a község kastélya körüli területet. Makay Lajos földbirtokos (Hevesvezekényen született 1882-ben). Középiskoláit Löcsén végezte el, Budapesten jogi fakultásra járt. 1904-töl volt földbirtokos a településen kb. 300 holddal. Gyermekei Vilma, Magda, Anna és a katonatiszt György. Kúriájukat a faluban építették fel. Mlinkó Miklós (1874-ben született). Fia Áron, ennek fia István (szül.: 1929) és leánya Éva (szül.: 1931), aki Szalgháry Tamás felesége lett. Mlinkó Áron 1927 óta gazdálkodott önállóan a Hevesvezekényen lévő birtokán (itt született 1903-ban). Középiskoláit Kecskeméten végezte, 1921-ben érettségi vizsgát tett. A Mlinkó-család. 1928-ban építette fel a falu főutcáján álló kúriáját. A faluban még uradalmi nyaralóval rendelkezett Szinay Béla altábornagy és kúriát épített a Makay-família is. Kisnemesi famíliák a Zbiskók és a Ragó-család.

 

A második világháborút követő időszak új korszaka kezdődött az 1949-ben elfogadott Alkotmánnyal, Magyarország Népköztársaság lett. A szocialista államszervezet keretein belül új típusú helyi területi szervek alakultak. Így vált lehetővé Hevesvezekény első önálló közigazgatásának megteremtése az 1950. októberi községi tanács megválasztásával. A proletárdiktatúra ezen helyi szervezetével szemben a település lakossága passzívan viselkedett, és ez az adminisztratív vezetési módszerek kialakulásához vezetett. 1956-ot követően lassú változás volt tapasztalható a helyi közigazgatás gyakorlatában is. Később a Magyar Szocialista Munkáspárt X. Kongresszusa mutatott irányt a szocialista demokrácia keretein belül a tanácsi adminisztráció és gyakorlat korszerűsítésére, melyhez az Országgyűlés által elfogadott Tanácstörvény adott keretet. Hevesvezekény 1950. október 22-től önálló község volt a hevesi járásban, majd 1984. január l-től Heves városkörnyéki községe.

A második világháború utáni legújabb kori történet a jelenkorhoz tartozik. Ezeket a legtöbb itt lakó átélte. A rendszerváltozást követően a település fejlődése sem töretlen, a gazdasági válság az itt lakókat is sújtja.

Névetimológia

ZBISKO: Zbigniew – szláv eredetű, két tagból álló összetett szó, amely a Zby- ("zbyć, zbyć się, pozbyć się") i -gniew ("gniew") szóösszetételből áll, szláv eredetű lengyel férfinév. Jelentése: (haragot elvető); valaki, aki megszabadult dühétől. Ennek beceneve: Zbyszek, Zbyszko (Zbisek, Zbisko), egyértelműen szláv-lengyel eredetre utal. A településen élő családok mellett a temetőben számos síremlék tanúskodik róluk.

 

BUSKÓ: szláv eredetű név. Európa szláv államaiban szórványosan fordul elő. A Hevesvezekényen letelepült Buskó család családtörténete egy 1809-ben kelt házassági anyakönyvhöz kapcsolódik. Azóta a jelenlét folyamatosan kimutatható. Legrégebbi tárgyi emlék Buskó József (1853-1882) síremléke.

Forrás:

http://hevesvezekeny.gportal.hu/gindex.php?pg=14083957
http://hevesvezekeny.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=12&Itemid=32
http://hevesvezekenyarhiv.fw.hu/tortenelem.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hevesvezek%C3%A9ny




Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat