LENGYELORSZÁG MAGYARUL



Legfrissebb


Henryk Sienkiewicz

Henryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz (sz.: 1846. május 5., Wola Okrzejska – mh.: 1916. november 15., Vevey, Svájc) XIX. századi lengyel regényíró, irodalmi Nobel-díjas.
Henryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz herbu Oszyk, pseudonim Litwos (ur. 5 maja 1846 w Woli Okrzejskiej, zm. 15 listopada 1916 w Vevey w Szwajcarii) – polski powie¶ciopisarz i publicysta; laureat Nagrody Nobla w dziedzinie literatury w roku 1905 za "całokształt twórczo¶ci". Jeden z najpopularniejszych pisarzy polskich przełomu XIX i XX wieku....>>>


A XIX. századi romantika két kiváló zongoristája, Fryderyk Franciszek Chopin (Frédéric François Chopin) (1810-1849) és Liszt Ferenc (1811-1886) gyökeresen szakított az előző század klasszikus kötöttségeivel. Chopin nem szeretett koncertezni, élete során alig harmincszor lépett fel nyilvánosan. Zongoraszerzőként hozzájárult a zongoramuzsika arculatának megváltozásához. Chopin jellegzetes romantikus művész volt, káprázatos játéka és egyéni hangvételű kompozíciói csaknem fél évszázadon át meghatározó hatással voltak a zongorajáték stílusára, s a koncertprogramoknak ma is kedvelt darabjai....>>>

LENGYELORSZÁG MAGYARUL



„Kurkowe (Kakas)” Társaságok a Lengyel Köztársaságban

A „Kurkowe (Kakas)” Társaságok, mint a gyakorlatias, élterehívott szervezetek gondolata a középkori Nyugat-Európában született. Átvétele a lengyel részeken a magdeburgi jogú területek elterjedésével együtt haladt előre. Ezt az újonnan alapított városok lakóinak fegyveres védelmi igénye diktálta.

Nemegyszer már az alapító okiratot kiállító fejedelem ezen dokumentumban kifejezte egyetértését a város megerősítésével kapcsolatban. Ha az oklevélben erről nem volt szó (mint ahogy az pl. Krakkó esetében előfordult), maguk a polgárok fordultak kérelemmel az uralkodóhoz, az őket zaklató támadások miatt – a XIII. sz-i tatárdúlás előtt – a város falainak kiépítése ügyében, amely egyúttal növelte a város lakóinak presztizsét.

A király vagy a herceg beleegyezése csupán csak a hosszútávú és költséges beruházási eljárás kezdetét jelentette, amilyen az erődítmények emelése volt. A feladat egy vagy több generáció lehetőségén is átnyúlt. Ez egyúttal az egymás utáni lakosok feladatát, fontos kötelezettséget is jelentette, azaz a független városfalak emelését. A városfalak egyes különálló részeit céhekre bízták, melyeken a védelmi kötelezettség és a konkrét bástyák, kapuk és ahhoz kapcsolódó városfalak őrzése, valamint szükség esetén azok fegyveres védelme nyugodott. Ez a meglévő és jól működő szakmai szerveződésből új, városi önvédelmi szervezet léthehozását jelentette.

Ezektől a céhektől kapták a nevüket az egyes védművek, mint pl. az Asztalosok és Ácsok Bástyája, Kocsmárosok vagy Paszományosok Bástyája. A kapuk – mint a városfalak legfontosabb és legérzékenyebb elemei – elnyerték a védőszentek közbenjárását (innen a Krakkói Szent Flórián Kapu, a krakkói és a wrocławi Miklós Kapu), vagy különböző földrajzi jellemzőikről kapták nevüket (mint ahogy néhány opélda igazolja: Pyskowice-i Kapu, ugyancsak közismert a Wrocławi és Glywice-i Kapu Bytomban, Sławków-i – úgy Krakkóban, mint Bytomban – vagy a wrocławi ¦widnicka, a lublini Krakkói Kapu).

Akkoriban felmerült a következő probléma, amely a védelmi ügyekben járatos „tű és fonál” mesterek szervezetének átalakítását igényelte. Szükségesé vált egy jól képezett szervezet létrehozása, melynek tagjai szükség esetén habozás nélkül a falakra tudnak állni, kezdetben íjjal, utána számszeríjakkal és a XVI. században tűzfegyverekkel a kezükben. A fegyverforgatást a cipészeknek, szabóknak, pékeknek és ötvösöknek még meg kellett tanulni. Ezt a célt szolgálta a kakasok testvérisége.

Ezeket a problémákat még mindig nem vizsgálták meg eléggé alaposan. A nyugati irodalomban szinte semmilyen információ sincs a lengyel „kakas” testvériségekről. A legjobbakban ott a Krakkói Kurkowe Társaság vagy a Gdański Szent György Testvérek alapításával kapcsolatos adatok, vagy a Wrocławban működő négy kurkowe testvériségről szóló információk találhatók. De ebben a két utóbbi esetben nem feledkezhetünk meg mindkét város bonyolult történelmi és nemzetiségi feltételeiről.

Ugyancsak igaz az európai lövésztársaságok témájában is Lengyelországban. Ebből következnek a forrásokhoz és a szakirodalomhoz való kölcsönös hozzáférés nehézségei. Csakúgy, mint nyugat-európai tudósok, akik foglalkoznak a kurkowe társaságok történetével, nem tudják, hogy a lengyel területeken, dokumentált forrásokban, több mint 240 lövésztársaság található.

A nehéz lengyel sorsok sem kedveznek a nyugat-európai városokkal való kölcsönös kapcsolatok erősítésének. Ettől kezdve több közös, lövész hagyomány keletkezett az emlékezetben, kiváltképpen a Köztársaság függetlenségének elvesztése, az ország megszállása pillanatától. Az orosz zónában minden ilyen típusú tevékenység tilos volt. Porosz területeken a testvériségek tevékenysége folytatódhatott, erős germanizációs hatásokkal, melyek egyik megnyilvánulása volt az egyenruha kötelező bevezetése.

De jó példaként tekinthetjük, a XIX. század második felében a lövész szervezetek újjászületését, amikor ez főleg a nagy-lengyelországi társaságok igazi reneszánszukat élték át. Aránylag a legnagyobb szabadságot az osztrák területen lévő társaságok kapták, különösen az autonómia korában. De itt korábban is, mert már a XIX. század 30-as éveiben, negyvenévi szünet után, újjáalakult a Krakkói Lövész Társaság, az ősi Krakkói „Kakas” Testvériség. Megújult a Lwow-i Városi Lövész Társaság tevékenysége, amely 1844-ben az osztrák császárnétól szalagot kapott ajándékba saját lobogójára.

Sziléziában is egyre több testvériség kezdett alakulni, ahol 1849-ben a raciborzi testvériség kezdeményezése a Felső-sziléziai Lövész Szövetség, a Górno¶l±ski Zwi±zek Strzelecki (Oberschlesischer Schutzenbund) megalakulásához vezetett, melyet 9 város lövész szervezetei hozták létre, úgymint: Bytom (Beuthen), Głubczyce (Leobschutz), KoĽle (Cosel), Mysłowice (Myslowitz), Raciborz (Ratibor), Ujazd (Ujest), Żory (Sohrau). Közülük néhány a legrégebbi felső-sziléziai testvériség közé tartozott. A következő évtől kezdve a Szövetség élénk tevékenységbe kezdett, új tagokkal növelte sorait, mint ahogy 1875-től a Tarnowskie Góry (¶l. Tarnowský Góry, niem. Tarnowitz) Lövész Társaságával.

Ezen tevékenység jellegzetes formája volt mindenekelőtt a szövetség évenkénti ünnepei azon városokban, melyekben az egyes társaságok működtek. 1905-ben Tarnowskie Góry volt az egyik ilyen találkozó hely. Ezek a rendezvények nagy népszerűségnek örvendtek, nemcsak a „kakas” társaságok körében, de a városlakók körében is, amelyekben azok szerveződtek, mivelhogy sajátos társasági látványosságot és kulturális eseményt jelentettek. Minden alkalommal nemcsak a helyi lapokban, de a folyóiratokban is részletesen beszámoltak róluk egész Felső-Szilézia (Górny ¦l±sk) körzetében (pl. "Der Oberschlesier" vagy "Oberschlesien"). Időnként némileg több információ is található volt ott a Szövetség működéséről. Innen tudható, hogy pl. 1907. május 5-én, a Bytomban tartott alakuló kongresszusra a társaságok 51 küldöttet delegáltak. A találkozó résztvevői között említésre méltó a Tarnowskie Góry Lövész Társaság is. A híradásokból azt is tudjuk, hogy 1907-ben a szövetség 25 felső-sziléziai társasága összesen 1729 tagot számlált. A bytomi találkozó idején köreiből, ismeretlen okból kilépett a neisse-i társaság.

A gyűlés a következő három évre a szövetség vezetésének ügyeivel újból a bytomi társaságot bízta meg. Határozatot is hoztak, a KoĽléban évenként megrendezésre kerülő szövetségi lövészversenyek szervezésével kapcsolatban, 1907. június 23-25 között, valamint a koĽle-i erőd Napóleon-kori ostromának 100. évfordulójára, amit ráadásul emlékérem verésével örökítettek meg.

A helyzet attól a pillanattól megváltozott, mihelyt Felső-Szilézia visszatért a Lengyelország határai közé. A Felső-Sziléziai Lövész Szövetség megszűnt, ugyanígy több sziléziai „kakas” társaság, amelyek nem mindig értették vagy találták meg helyüket az új politikai helyzetben. De már 1923-ban, a mikołów-i társaság kezdeményezésére újjászületett a sziléziai lövészmozgalom. Saját alapszabályzatuk kidolgozása és annak hatósági jóváhagyása után a mikołów-i társaság felvette a kapcsolatot Nagy-Lengyelország társaságaival.

Ebben a körzetben a „kakas” társaságok különösen számosak és népszerűek voltak. Tehát gyorsan éppen itt kristályosodott ki az egyesülésük, közös szervezet gondolata. Már 1922. augusztus 7-én, Poznanban a különböző lövész társaságok, főleg az egykori porosz körzetből érkezett több mint 130 küldötte részvételével találkozót tartottak. Határozatot hoztak az Nyugati Lengyel Földek „Kakas” Lövésztársaságainak Egyesülete (Zjednoczenie Kurkowych Bractw Strzeleckich Zachodnich Ziem Polskich) létrehozásáról. Az Egyesület Alapszabályát 1923-ban tették közzé, lehetőséget teremtve az együttműködésre nem csak a poznani és pomerániai vajdaságokból, de a sziléziai területekről is. Ez vezetett fokozatosan az egész lengyelországi felépítés megalkotásához, melynek keretében a II. világháború kitöréséig a lengyel „kakas” társaságok többsége megtalálható volt.

A felső-sziléziai társaságok képviselői már a képviselők második gyűlésére megérkeztek, az Egyesület I. Kongresszusával kapcsolatosan, melyet 1924. augusztus 30-szeptember 4. között, Poznanban tartottak. Ott sor került a négy Körzet: a Poznani, a Pomerániai, a Bydgoszczi, valamint a Sziléziai létrehozására, melynek szervezője az Egyesület nevében a mikołówi társaság volt. Az alkotmányozó gyűlést 1924. december 7-re hívták össze, Mikołówba. Három társaság: Rybnik, Tarnowskie Góry és a házigazdák képviselői vettek részt benne, valamint megfigyelői minőségben Wodzisław ¦l±ski akkoriban szervezés alatt álló társaságának leendő küldöttei is. A választottak között abban az időben alakuló új Körzet, Tarnowskie Góry küldöttei is megtalálhatók voltak. Strencioch, mint titkárhelyettes és Philipp Thomalla lövészmester-helyettes minőségben. A Sziléziai Körzet vezetése azonnal hozzálátott a lövésztevékenység új formájának népszerűsítéséhez. Ez a Körzet tagjai számának gyarapodását, valamint a felső-sziléziai új társaságok számának növekedését eredményezte.

Az Egyesület 1925 szeptemberében, Bydgoszczban tartott soron következő ülése arra bíztatta Lengyelország más régióinak társaságait, hogy lépjenek be soraikba, és javasolta, hogy nevüket a Lengyel Köztársaság Lövés Társaságainak Egyesületére módosítsa.
A soron következő ülést, negyedik gyűlést 1926. augusztus elejére, a Felső-Sziléziában fekvő Żoryba szervezték. Ez alkalmat adott a társaság megalapításának 150. évfordulója megünneplésének, melyre alkalmi érmét verettek. A gyűlésen megemlékeztek arról is, hogy megnyitása előtti napon alakult meg a katowicei társaság, valamint a tanácskozás idején ünnepélyes keretek között szentelték fel az Egyesület lobogóját. A lobogó előlapján lévő szimbólum azon földeket jelképezi, melyeken lévő társaságok az egyesületet létrehozták, hátlapján pedig Szilézia szimbóluma található.

A későbbiekben Grudzi±dzba összehívott ötödik kongresszus mindenekelőtt szabályozta az Egyesület névváltoztatását. Ettől kezdve így hangzott: Lengyel Köztársaság „Kakas” Lövész Társaságainak Egyesülete (Zjednoczenie Kurkowych Bractw Strzeleckich Rzeczypospolitej Polskiej).

Az Egyesület Küldötteinek Hetedik Kongresszusára 1929 júniusában, Poznanban került sor. Ez összekapcsolódott a poznani társaság alapításának 675-dik évfordulójával. Maradandó emlékül a tanácskozás összeállította a Poznani „Kakas” Társaság Jubileum könyvét (1253-1928), amelybe bejegyezték az Egyesületbe tömörült valamennyi társaság tagjainak névjegyzékét.

Ennek következtében ismerhetjük a tarnogórski testvérek névsorát az 1928. évi állapot szerint, tudniillik valójában a társaság hivatalos nyilvántartásba vétel pillanatában, amelyre pont azon a helyen került sor. A poznańi kongresszus szintén a Tarnowskie Góry társaság jókora sikere volt. Szerencsésen hirdették meg a különböző versenyek keretében lezajlott lövészversenyek eredményeit, és úgy találták, hogy a legjobb lövészek vannak köreikben.

Az 1932-ben, Katowicében rendezett IV. kongresszuson emlékeztek meg Felső-Szilézia visszatéréséről az anyaországhoz. A gyűlés fő védnöke Ignacy Mo¶cicki (1867-1946), a Lengyel Köztársaság elnöke volt. 1932. június 26.-július 3. között megrendezett kongresszusról külön kiadványban emlékeztek meg.

Az Egyesület V. kongresszusát 1936-ban, Gdyniában rendezték, amely a legfiatalabb lengyel város és tengeri kikötő volt. A 7 sziléziai társaságot 88 küldött képviselte. A második világháború kitörését megelőzően ez a lövész bemutató volt az utolsó rangos lengyel esemény.

1939. szeptember 1-jén a második világháború kitörése megszakította a lengyel „kakas” társaság tevékenységét. Hamarosan számos testvér vesztette életét a megszállókkal szemben folytatott harcban, és számos helyen került sor kivégzésükre is (pl. Inowrocław. 1939. szeptember 5-7 között a 26. gyalogsági divízió egységei érkeztek a város körzetébe, hogy felvegyék a harcot a német 4. hadsereg egységeivel. A német megszállás első napjaiban a lakosság tömeges letartóztatása és kivégzése folyt, a legnagyobb visszhangot az „inowrocławi véres vasárnap” 1939. október 30. éjjele) váltotta ki, melynek során több mint 1000 lengyel családot lakoltattak ki.).

Kapcsolódó anyagok:

TOWARZYSTWO STRZELECKIE BRACTWO KURKOWE W KRAKOWIE
Założone w roku 1257.
KRS 0000167261 REGON - 351260120 NIP - 675-10-34-155
31-512 Kraków, ul. Topolowa 3; tel. / fax 012 421 19 99,
e-mail: biuro@bractwo-kurkowe.pl
Bank BPH O/Kraków NR - 37 1060 0076 0000 3200 0132 6999
http://bractwo-kurkowe.pl/
Irodalom:
G. Lichończak-Nurek, M. Satała, Kraków i jego Bractwo Kurkowe przez 750 lat, Kraków 2007

Forrás:

http://pl.wikipedia.org/wiki/Bractwa_kurkowe_w_Rzeczypospolitej_Polskiej
http://pl.wikipedia.org/wiki/Towarzystwo_Strzeleckie_"Bractwo_Kurkowe"_w_Krakowie
http://szentlaszlo.leki17.hu/2011/2011_krakko/2011_krakko.html
http://bractwo-kurkowe.pl/pl/
http://krakow.naszemiasto.pl/artykul/galeria/958345,korona-krolow-wegierskich-na-wawelu-zdjecia,id,t.html?sesja_gratka=80511c09aa893a3ae828dac48ecd3279

Fotó: Marian Satała



LENGYELORSZÁG MAGYARUL